Egy jó időre eltűntem. Most megpróbálom magam kimagyarázni. Fotókkal is illusztrálom, hátha akkor megbocsájthatóbb lesz. Az történt, hogy nagy döntésre szántam el magam egy évvel ezelőtt, egyedül nekivágtam Franciaországnak. 8 hónapot töltöttem el egy dél-francia borászbirtokon, Saint Tropez mellett, au-pairként. Életem legnagyobb kalandja volt, hihetetlenül kedves embereket ismertem meg, gyönyörű helyen éltem, sokat tanultam az élet nagy -és kis dolgairól, sok mindent láttam, többek között, hogy mennyire különbözik Franciaország kis hazánktól... Mindig nagy álmom volt, hogy olyan helyen élhessek, ahova az emberek nyaralni járnak :) Nem volt mindig egyszerű a dolgom, ráadásul nagyon hiányzott a család, meg a barátok. Szóval büszke is vagyok magamra, hogy bele mertem vágni ebbe az egészbe, és hogy nagyobb kiborulások nélkül végigcsináltam :D Azért az nagyon jó érzés volt, amikor decemberben a repcsi földet ért Budapesten :) 
Alkotni nem nagyon volt időm, és amúgy is igyekeztem minél jobban kihasználni a szabadnapjaimat, tengerparton sütkérezni, felfedezni a környéket, másik tengerparton sütkérezni, kirándulni, megint másik tengerparton sütkérezni. Ha már ilyen gyönyörű helyen vagyok. Szívtam magamba az élményeket, hogy aztán újult erővel, és ötletekkel foghassak neki a gyöngyözésnek. Azért hiányzott is rendesen...

Íme a két ördögien rossz, de zabálnivaló gyerkőc:

Nayah

Djiani avagy Nini

A birtok

A családom egy része és a francia családom, egy nyári közös eszem-iszom alkalmával

St. Tropez, és a St. tropezi öböl

A kikötő